Kutatás

Tanszékünk jogelõdje, a Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék Tájföldrajzi Munkacsoportja 1974-ben kezdett el egy olyan munkát, amely sok tekintetben kiindulópont az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék mai tevékenységét tekintve is. Akkor, Pinczés Zoltán irányításával egy komplex tájföldrajzi munka kezdõdött Tokaj-Hegyalján, a Bodrogkeresztúrhoz és Bodrogkisfaludhoz tartozó hegylábi félmedencében. A minden korábbi hazai tájkutatási vizsgálathoz képest részletesebb terepi munka újdonsága abban állt, hogy éveken át tartó, helyszíni analízis eredményeképp pontos képet kaptunk egy kistájrészlet geográfiai adottságairól, az egyes tájtényezõk állapotáról, s ezek társadalmi felhasználásáról. Nem túlzás azt mondani, hogy megvalósult az a szakmai körökben már korábban hangoztatott igény, hogy a tájföldrajz tudományos elõrelépéséhez nélkülözhetetlen a táj anyag- és energiafolyamatainak, igen bonyolult rendszerkapcsolatainak analitikus feltárása. A hallgatók bevonásával végzett terepmunkák során szisztematikusan felmértük a tájalkotó tényezõk (domborzat, mikroklíma, vízhálózat, talaj, élõvilág) adottságait - de elkészítettük a földhasználat térképét, feltártuk a két település demográfiai infrastrukturális, s ehhez kapcsolódóan a munkaerő-gazdálkodási helyzetét is. Kutatásaink értékét még jobban megnövelte az a tény, hogy 1978-79-ben a minta- terület jelentõs részén új nagyüzemi szólóteraszokat alakítottak ki, s ez lényegesen módosította a korábbi területhasználati szerkezeten túl a természetes domborzati, vízrajzi, mikroklimatikus és talajtani adottságokat is. A munka kezdetekor tehát még éppen megismerhettük a tradicionális hegyaljai tájhasználati struktúrát, a vizsgálatok végén pedig egy új nagyüzemi területhasználati keret határozta meg a félmedence arculatát.

Terepi, tudományos munkánk súlypontja 1979-ben a Bükkaljára, Cserép- falu környékére helyezõdött át. A korszerû tájkutatási törekvéseknek megfelelõen itt már elsõsőrban a területhasználat környezetvédelmi problémáival foglalkoztunk, nagy hangsúlyt fektettünk a mezõgazdasági talajszennyezés, a talajvíz-szennyezettség, a kommunális környezetszennyezés, a légszennyezettség felmérésére. Jó kapcsolatot építettünk ki a helyi mezõgazdasági termelõszövetkezet vezetõivel, így tudományos céljainkat sikerült közelebb hozni a gyakorlati életben felvetõdõ problémákhoz.

A tanszéki hagyományok folytatásaként továbbra is voltak talaj eróziós kutatásaink a Bükkben és a Zempléni-hegységben. Talajeróziós kísérleti parcellák mûködtek Tokajban, Tarcalon, Károlyfalván és Cserépfalun. Kerényi Attila terepi és laboratóriumi méréseit Talajerózió c. könyvében foglalta össze.

Szintén a hagyományok folytatásaként tovább folytattuk hegyvidéki geomorfológiai kutatásainkat is. Ezek közül jelentõs tudományos eredmények születtek a Bükk és a Zempléni-hegység legmagasabb régiójában feltárt fagy környéki (periglaciális) formák, jelenségek, üledékek tekintetében, de Pinczés Zoltán akadémiai doktori értekezésében a fõ hangsúlyt már a jelenkori fagy jelenségek praktikus következményeire helyezte s az eredményeket számos fagylaboratóriumi kísérlettel támasztotta alá.
A tanszék kutatási profilja az 1980-as évek közepén két területtel bõvült. Martonné Erdõs Katalin a turizmus földrajzi vonatkozásaira, Csorba Péter pedig a tájökológiai kutatásokra specializálódott. Az idegenforgalom geográfiai és környezetvédelmi következményeinek törvényszerûségeire bükkaljai, miskolci, hortobágyi, debreceni esettanulmányok világítottak rá. A tájökológiai kutatásokon belül voltak különféle tájszerkezeti vizsgálatok, elemeztük a tájhasználat változásának hatását, és foglalkoztunk a parlagterületek ökológiai adottságaival. Az 1980-as évektõl kezdõdõen a tanszéken folyó tudományos munkák területileg is kiléptek az északkelet-magyarországi régióból. Eredményes megbízásos kutatásokat végeztünk a Szigetközben, arra vonatkozóan, hogy a bõsi víz erõmû építése milyen hatással volt a talajvíz szint csökkenésére. Segítettünk több régészeti feltárás talajtani problémáinak tisztázásában (Szentgál, Polgár, Arka), és részt vettünk különféle környezetvédelmi gondok megoldásában (pl. talajok higany- és olaj szennyezõdésének kár elhárításában). Kifejezetten alkalmazott geográfiai munkát végeztünk, amikor a Debrecen Városi Önkormányzat megbízására felmértük a városi vízmû rétegvízkútjait körülvevõ védterületeken a tényleges és a potenciális szennyezõforrásokat. Más tanszékekkel együtt muködve elemeztük a Nagyerdõ rendezési tervének várható környezeti, ökológiai és társadalmi hatásait.

A nemzetközi vonatkozásban is korszerûnek számító tájérzékenységi kutatásaink szintén az 1980-as évek végére nyúlnak vissza. Kiinduló, referencia-adataink még ma is sokszor a bodrogkeresztúri vagy a cserépfalui mintaterületrõl származnak, következtetéseink azonban többnyire tágabb, regionális léptékûek. A geográfiai szemléletû környezetvédelem elméleti alapjainak rendszerezõ áttekintése miatt lett ismert alapmunka Kerényi A. Általános környezetvédelem c. könyve (Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995).
Tudományos kutatásaink metodikáját ma leginkább az jellemzi, hogy a terepen gyûjtött anyagokat korszerû laboratóriumi vizsgálatoknak vetjük alá, felhasználjuk a térinformatika nyújtotta lehetőségeket és következtetéseinket igyekszünk rendszerelvû keretbe helyezve általánosítani.

Ehhez a minoségi elõrelépéshez nélkülözhetetlen volt a laboratóriumi háttér megerõsítése, az atomabszorpciós spektrográfia, a lángfotométeres mérések lehetõségeinek megteremtése. Ezeknek a mûszereknek a beszerzése, valamint a számítógépes feltételek biztosítása, ûrfelvételek és szoftverek vásárlása, a számítógépes térképezés meghonosítása az 1990-es évek elején kezdõdött. Ebben a munkában a mezõgazdasági területek talajszennyezését vizsgáló Szabó György, valamint az élettelen természeti értékek természetvédelmi vonatkozásaival foglalkozó Kiss Gábor vállal nagy szerepet.

Tudományos eredményeinket a publikációkon kívül ismertettük számos nemzetközi konferencián is. E tekintetben az elmúlt 25 év szintén látványos fejlõdést hozott. Ma évente legalább 4-5 elõadást tartunk különféle külföldi tudományos fórumokon. Az 1990-es éveket megelõzõen ritka kivétel volt 1-2 hétnél hosszabb külföldi tanulmányút (Pinczés Zoltán 1975-ben Finnországban, Kerényi Attila 1982-ben az NDK-ban töltött 2-3 hónapot). Az utóbbi tíz évben lényegesen több lehetõség adódott a hosszabb külföldi tanulmányútra. Csorba Péter 1991-92-ben, majd 1997-ben Humboldt-ösztöndíjasként összesen 18 hónapot volt Németországban, a münsteri egyetemen. 1-2 hónapos kinttartózkodásokat tett lehetõvé a TEMPUS program, amelynek keretében Kerényi Attila Nagy-Britanniában: Belfastban, illetve Nottinghamben volt, Martonné Erdõs Katalin ugyancsak Belfastban és Thessalonikiben, Csorba Péter Freiburgban, Szabó György Nottinghamben volt. Kiss Gábor a roskildei egyetemmel fennálló kapcsolatunk keretében három hónapot töltött Dániában. Rendszeres szakmai kapcsolatunk van grazi, selmecbányai, roskildei, drezdai, oldenburgi kollégákkal, akikkel közös kutatási pályázatok, oktatási kapcsolatok terén sikeresen együttmûködünk.